Left ventricular morphological and functional characteristics in athletes doing sports at different levels

Abstract

Vizsgálataimban tanulmányoztam az egészséges szív alkalmazkodását az edzésterheléshez, valamint az edzett szív jelentőségét az egészség megőrzésében. Célkitűzés: 1. Az edzetteknél talált magasabb E/A hányados az edzésbradycardiának tudható-e be, vagy a rendszeres edzés önálló hatásának tekinthető? 2. Mely kardiális mutatókban látszik különbség a más-más intenzitással játszó labdajátékosoknál? 3. Hogyan függenek össze a szívmutatók az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással? Módszer: A kérdések tisztázására nem edzett és edzett emberek nyugalmi, kétdimenzionálisan irányított M-módú és Doppler-echokardiográfiás adatait hasonlítottam össze, valamint az edzett emberek értékeit egymáshoz is viszonyítottam. Eredmények: 1. A diasztolés funkciót jellemző E/A hányados függ a nyugalmi pulzusszámtól. A fiatal sportolókban talált magasabb E/A hányados nem tekinthető a rendszeres edzés közvetlen hatásának, inkább az edzésbradycardia következménye. 2. Az egyes labdajátékosok szívének adatait vizsgálva a szív morfológiai edzettségi jeleiben és a nyugalmi pulzusszámban a vízilabdázók mutatták a legjobb, a röplabdások a leggyengébb értékeket, de ők is jobbak voltak a fizikailag passzív csoport tagjainál. 3. Nem edzett és különböző sportágcsoportba tartozó edzett férfiak összevont csoportjában a bal kamra testméretre vonatkoztatott falvastagsága, belső átmérője és izomtömege, a pulzusszám és az E/A hányados mutatott szignifikáns korrelációt a maximális oxigénfelvevő képességgel. Következtetések: 1. Idősebb korban a magasabb E/A hányados független a pulzusszámtól, az edzés önálló hatásának bizonyul, ami arra utal, hogy a rendszeres edzés mérsékelni képes a diasztolés funkció életkorral járó romlását. 2. A hosszan tartó mérkőzésekhez, az egyre megnyúló versenyidőszakhoz, a folyamatos, nagy intenzitású edzésekhez alighanem hasznos, valószínűleg szükséges lenne a röplabdajátékosok speciális állóképességi edzésprogramjának bevezetése. 3. Minél nagyobb volt a sportoló edzés- és versenyprogramjában az állóképességi teljesítmény, annál több mutatóban volt korreláció a relatív aerob kapacitással. A jelenség a sportolók különböző feltételezett izomszerkezetével magyarázható.