Különbség

Journal Information
ISSN / EISSN : 1785-7821 / 2560-158X
Published by: University of Szeged (10.14232)
Total articles ≅ 200
Filter:

Latest articles in this journal

Jürgen Habermas
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 11-33; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.264

Abstract:
E tanulmányában Habermas a könyv formában 1983-ban, tehát két évvel e szöveg megjelenése előtt közölt (Diskursethik Notizen zu einem Begründungsprogram) diskurzusetikai elméletét ért vádakat igyekszik kivédeni egy elképzelt Kant-Hegel ütköztetés képében. Módszere, hogy kiválaszt néhány szerinte Kantot illető hegeli kritikát, majd egy részüket elfogadja, a többit pedig rövid érvelés után elutasítja. Mindeközben saját diskurzusetikai elméletét tisztázza Kant normatív filozófiájához képest pozicionálva azt.
Tamás Hankovszky
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 129-151; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.247

Abstract:
Míg Kant antropológiai alapkérdése az volt, hogy mi az ember, és alapvetően dualista választ adott, Fichtét elsősorban az foglalkoztatta, hogy mi a rendeltetése. Emberképének már a kérdésben is implikált dinamikus jellege lehetővé tette, hogy a bennünk lévő kettősséget olyasvalamiként ábrázolja, mint amit az egység irányába fokozatosan meg kell, és meg is lehet haladnunk. A korai Fichte szerint ugyanis az a rendeltetésünk, hogy énünknek vessünk alá mindent, ami a nem-én hatása bennünk, így egyre inkább tiszta és abszolút énné váljunk. Maga az erkölcsi törvény írja elő számunkra, hogy legyünk maradéktalanul azonosak önmagunkkal, és ennek érdekében csak olyan meghatározottságaink legyenek, amelyeket mi adunk magunknak. Az így felfogott önazonosság azonban ugyanaz, mint amit Kant legfőbb jónak nevezett, hiszen a tőlünk különbözőtől való függetlenség elérése nemcsak az erény, hanem egyszersmind a boldogság állapota is volna. A legfőbb jónak ezért Fichténél nincs két komponense, és ezek összehangolásához nincs szükség Istenre, mint Kantnál, hanem maga az isteni attribútumokkal felruházott én, illetve a vele azonosított ember felelős érte. A tanulmány első két része Fichte két népszerű előadása alapján emberképének monista, illetve dualista jegyeit vázolja. A harmadik rész azt mutatja be, hogy ezek ötvözése hogyan vezet a legfőbb jó kanti fogalmának módosításához.
Kristóf Fekete
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 183-192; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.265

Abstract:
Recenzió Weiss János: Lukács György és tanítványai című könyvéről. Weiss János: Lukács György és tanítványai. Forradalom – apológia – kritika – üldözés. Budapest, Áron, 2018.
Gergely László Szücs
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 35-66; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.255

Abstract:
Tanulmányomban azt az utat rekonstruálom, amelyet Axel Honneth a Jürgen Habermas neve által fémjelzett kritikai hagyománytól eltávolodva megtett. Tanulmányom fókuszában Honnethnek a Nancy Fraserrel közösen jegyzett 2003-as Umverteilung oder Anerkennung? című kötetben megjelenő gondolatmenete áll. Az itt kirajzolódó kritikai elmélet nagy teret enged egy kettős interpretáció lehetőségének: Honneth elemzése egyszerre olvasható klasszikus társadalomfilozófiai gondolatmenetként és szociológiai diagnózisként. Tanulmányomban azonban nem a Fraserrel folytatott vitában érintett konkrét társadalmi problémákat (elosztási igazságosság, vagy az új társadalmi mozgalmak kérdése) fogom másfél évtized távlatából újraértékelni, inkább az elméleti konstrukció előfeltevéseit állítom figyelmem középpontjába. Első körben felvázolom a kritikai elméletnek azt a Lukácstól Habermasig tartó elméleti hagyományát, amellyel szemben Honneth a saját koncepcióját kidolgozza. Ezután Honneth nézőpontjából felvázolom annak a társadalmi-kulturális kontextusnak (a polgári-kapitalista elismerési rendnek) a főbb vonásait, amelyben az igazságosság elveit felmutatja. Ezután két kérdés szempontjából teszem próbára Honneth igazságosság-koncepcióját. Egyrészt: vajon biztos szilárd igazságosságkritériumokhoz jutunk-e a reális elismerési folyamatok és interakciók tanulmányozásával? Másrészt: a modern ember minden tipikus sérelme megragadható-e az individualizált elismerés-elmélet keretein belül? A felmerülő kérdésekre két Honnethnél kirajzolódó megközelítés: az emberi méltóság szempontját előtérbe helyező és a társadalmi progresszió perspektíváját kiemelő kritikai elmélet-modell szempontjából igyekszem válaszolni. Végül jelzem az így kirajzolódó kritikai elmélet-típusok lehetséges korlátait.
Tamás Paár
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 67-95; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.256

Abstract:
A cikk Habermas és MacIntyre összehasonlítását végzi el diskurzusetikai szempontból. Először az összehasonlítasukra irányuló korábbi próbálkozásokat (illetve hiányosságaikat) értékeli, Habermas MacIntyre-kritikáját is ide értve, majd az etikájukban meglévő közös vonásokat emeli ki. Ez után három olyan kérdést vizsgál, amelyek mentén érdemes lehet összehasonlítani és esetenként részben korrigálni az álláspontjukat. Ezek: az igazság és az ideális kommunikációs közösség viszonyának kérdése, a jogok idealitásának kérdése, valamint az ideális és reális politikai filozófiák különbségének problémája.
Ferenc Szabó
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 7-10; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.263

Abstract:
A folyóirat Habermas-számának előszava.
Ákos Forczek
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 97-125; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.257

Abstract:
Írásomban egyetlen Habermas-szövegre, a "Találóak-e Hegel Kanttal szembeni ellenvetései a diszkurzusetikára is?" című tanulmányra koncentrálva amellett érvelek, hogy Hegel Kant-kritikájának habermasi interpretációja félrevezető; Hegel a maga módján hathatósabban pártfogolja a kanti gyakorlati észt, mint Habermas. Azt állítom továbbá, hogy azokat a lényegi meglátásokat, amelyek Habermast a kanti kötelességelmélet korrekciójára ösztönzik, valójában Kant is osztja. Tudja, hogy a Sollen rá van utalva (Hegel kifejezéskincsével élve) az objektív szellem aktuális szerveződési formáira, rendezőelveire; és tudja, hogy a Sollen a normamegalapozási eljárás során nem maradhat monologikus. Azaz úgy vélem, hogy Kant politikai etikájának diszkurzuselméleti meghaladása valamivel kisebb lépés, mint ahogyan azt a ’80-as években Habermas gondolja.
Dávid Balogh
Published: 25 November 2019
Különbség, Volume 19, pp 153-180; https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.240

Abstract:
Az írás a huszadik századi alulról építkező, kapitalizmus-ellenes társadalmi mozgalmak filozófiai hátterével foglalkozik. Albert Camus nyomán déli gondolkodásnak nevezi azt a fajta alapvetően humanista beállítódást, mely a környezettel való harmónia, a mértékletesség és a mindennapi élet piaci normák alól való felszabadítása nevében áll szemben a kapitalizmus elidegenedett, mértéktelen és pusztító tendenciáival. E radikális gondolati hagyomány a huszadik században csak néhányszor vált történelemformáló erővé, de mindegyik esetben egyformán elutasította a szovjet-típusú, a fasiszta és a nyugati jóléti kapitalista társadalomszervezési modelleket is. Az írás Camus totalizmus-kritikájától a hatvannyolcas felkelések gondolati magvát adó szituacionista társadalomkritikán át a századvég öko-anarchista(Bookchin) elméletéig tekinti át ezt a - némileg ellentmondásosan fogalmazva - "forradalmi hagyományt". A politikai eszmetörténet szintjén tekintve az I. Internacionálé latin ágaitól a hatvanas évek anarchokommunista (baloldali) marxizmusán át ível a bemutatni kívánt áramlat.
Tamás Moldvay, Moldvay Tamás
Published: 25 October 2018
Abstract:
Kurt Gödel életében a nem-teljességi tételei közreadása után két nevezetes esemény történik: paranoiássá válik, és elkötelezi magát a leibnizi monadológia mellett. „Az elméletem monadológia, benne egy központi monásszal (Istennel). Általános struktúráját tekintve olyan, mint Leibniz monadológiája”, nyilatkozza Gödel a 70-es években, néhány évvel a halála előtt. A paranoiás Gödel ugyanakkor egész életében retteg a rossz aknamunkájától és menekül az ördög elől – a lehetséges világok legjobbikában, Leibniz monadikus univerzumában. A jelen esszé ebben a feszültségi térben kalandozva szegez alapvető rendszertani kérdéseket mind a leibnizi, mind a gödeli monadológiának.
Tamás Moldvay
Published: 27 June 2018
Abstract:
Kurt Gödel életében a nem-teljességi tételei közreadása után két nevezetes esemény történik: paranoiássá válik, és elkötelezi magát a leibnizi monadológia mellett. „Az elméletem monadológia, benne egy központi monásszal (Istennel). Általános struktúráját tekintve olyan, mint Leibniz monadológiája”, nyilatkozza Gödel a 70-es években, néhány évvel a halála előtt. A paranoiás Gödel ugyanakkor egész életében retteg a rossz aknamunkájától és menekül az ördög elől – a lehetséges világok legjobbikában, Leibniz monadikus univerzumában. A jelen esszé ebben a feszültségi térben kalandozva szegez alapvető rendszertani kérdéseket mind a leibnizi, mind a gödeli monadológiának.
Back to Top Top