Kurt Gödel életében a nem-teljességi tételei közreadása után két nevezetes esemény történik: paranoiássá válik, és elkötelezi magát a leibnizi monadológia mellett. „Az elméletem monadológia, benne egy központi monásszal (Istennel). Általános struktúráját tekintve olyan, mint Leibniz monadológiája”, nyilatkozza Gödel a 70-es években, néhány évvel a halála előtt. A paranoiás Gödel ugyanakkor egész életében retteg a rossz aknamunkájától és menekül az ördög elől – a lehetséges világok legjobbikában, Leibniz monadikus univerzumában. A jelen esszé ebben a feszültségi térben kalandozva szegez alapvető rendszertani kérdéseket mind a leibnizi, mind a gödeli monadológiának.