Az írás a huszadik századi alulról építkező, kapitalizmus-ellenes társadalmi mozgalmak filozófiai hátterével foglalkozik. Albert Camus nyomán déli gondolkodásnak nevezi azt a fajta alapvetően humanista beállítódást, mely a környezettel való harmónia, a mértékletesség és a mindennapi élet piaci normák alól való felszabadítása nevében áll szemben a kapitalizmus elidegenedett, mértéktelen és pusztító tendenciáival. E radikális gondolati hagyomány a huszadik században csak néhányszor vált történelemformáló erővé, de mindegyik esetben egyformán elutasította a szovjet-típusú, a fasiszta és a nyugati jóléti kapitalista társadalomszervezési modelleket is. Az írás Camus totalizmus-kritikájától a hatvannyolcas felkelések gondolati magvát adó szituacionista társadalomkritikán át a századvég öko-anarchista(Bookchin) elméletéig tekinti át ezt a - némileg ellentmondásosan fogalmazva - "forradalmi hagyományt". A politikai eszmetörténet szintjén tekintve az I. Internacionálé latin ágaitól a hatvanas évek anarchokommunista (baloldali) marxizmusán át ível a bemutatni kívánt áramlat.